[1-1]
Hívogató
Elment megint
hajnalra eltünt
gyűrött párnája
lepedője kihült
egy levélke volt
könyv alól kilóg
rejtjellel volt írva
sajnálom nagyon
nem bírtam létemre
kóvályogtam nagyon
ablakból üvegen át
úgy bepárásodott
milyen szép volt
megérintett lelke
csendes álmom
szája szertelen.
|
[1-1]
|